Fejezetek
A zeneelmélet régóta kíséri a hangszeres órákat. A szolfézs elsajátítása amellett, hogy megtanulsz gitározni vagy zongorázni, hozzájárul a jobb agyi kapacitások fejlesztéséhez is.
Tanulmányok kimutatták, hogy a zongoristaként képzett gyerekek könnyebben végeznek arányos érvelési gyakorlatokat. A zeneelméletet azonban régóta elengedhetetlennek tartották a zenetanuláshoz, ez viszont egyre inkább vitatott. De mi a története? Valóban elengedhetetlen?
Mi egyáltalán a szolfézs?
A zeneelméletet, vagyis szolfézs gyakran a hangszertanulás elengedhetetlen lépésének tekintik. Mint egy önálló nyelvnek, meg kell tanulni a szabályait és kódjait, hogy olvasni, írni tudjunk, na meg persze megérteni.
A szolfézs egy olyan kód, amelyet főleg a nyugati világban használnak, de nem ez az egyetlen módja a zeneírásnak. Azt teszi igazából lehetővé, hogy a zenét ugyanúgy megértsd egyik országról a másikra, attól a pillanattól kezdve, hogy megtanulod, hogyan is működik a rendszer.
A zeneelmélet elsajátítása és ismerete lehetővé teszi az éneklést, vagy egy olyan hangszeren való játék megtanulását, mint a gitár, zongora, szaxofon, harmonika, hegedű, basszusgitár és még sok másik. Kottarendszere lehetővé teszi, hogy megértsük, melyik hangot kell játszani, milyen ritmussal, milyen árnyalattal stb. Így minden zenész követheti a kottát, és tévedés nélkül tudja, mit kell játszania. Különösen a zeneelmélet az, amely minden zenész számára lehetővé teszi azt, hogy együtt játsszanak.
Ennek a lejegyzésnek köszönhetően meg lehet tanulni egy darabot anélkül is játszani, hogy meghallgattad volna. Elég praktikus, nem?
Zeneelmélet előtt: az első zenei írások
Míg a szolfézs valóban a középkorban fejlődött ki, a zenei írásnak vannak nyomai e történelmi időszak előttről is. Szíriában találtak írásrendszereket, amelyek az időszámításunk előtti 14. századig nyúlnak vissza. Ezek a rendszerek különösen a párizsi Louvre Múzeumban kiállított táblákon figyelhetők meg.
De annak a zeneelméletnek az alapjai, amit ma is ismerünk, valójában a Krisztus előtti 3. században jelent meg. Az ókori Görögországban figyelték meg a zenei írás első nyomait, nevezetesen a korabeli különböző dalok hangjai fölé írt betűket. Ezek a betűk lehetővé tették az énekesek számára, hogy kövessék a hangok magasságát, és megértsék, hogyan kell énekelni. Ez az angolszász jelölés őse, amely az ábécé betűit használja az egyes hangjegyek átírására.
Az ókori Görögországból származó felfedezések révén a régészek és történészek olyan írásrendszereket is felfedezhettek, amelyek ritmusokat és skálákat írnak le. A pontozási rendszer ezek szerint már akkor is meglehetősen kifinomult és kidolgozott volt!
A zeneelmélet fejlődése a középkorban
Igazán csak a középkorban alakult ki a mai nyugaton ismert zeneelméleti rendszer. Abban az időben egy 11. századi olasz bencés szerzetes, Guido d'Arrezo (992-1050) érdekes tippet adott tanítványainak, hogy emlékezzenek a „Keresztelő Szent János himnusza” című gregorián ének hangjaira. A bencés szerzetes, hogy segítse tanítványait, minden hangot a vers egyes sorainak első szótagjához társított:
Utqueant laxis
Resonoare fibri
Mira gestorum
Famuli tuorum
Solve polluti
Labii reatum
Sancte Joannes
Ennél az eredeti versnél azonban nem találjuk a Dót vagy a Tit. A dó mégis jelen van a jelölésrendszerben több évszázaddal később, a reneszánsz korában. Egyes források azt állítják, hogy a dót a Dominus szón keresztül adták hozzá, aminek jelentése „Az Úr”.
A ti-t nagyjából a dóval egy időben “találhatták ki”, a 16. században. Elsősorban Anselme de Flandres zeneszerző bizonyítja a létezését. Az utolsó sor, amely eredetileg „Sancte Joannés” volt, majd „Sancte Iohannes” lesz, vagyis si, ami több nyelven is a ti szolmizáciiós hangot jelöli.
Guido d'Arrezo bencés szerzetes azonban nemcsak a hangjegyeknek adott nevet. Bevezette a négy soron alapuló jelölési rendszert is. A hangjegyeket ezután hangmagasságuk szerint helyezték el a különböző vonalakon.
Mindez a Guido d'Arrezo által elképzelt rendszer ma a zeneelmélet felépítésének alapja. A vonalak száma jelenleg öt, de az alapművelet változatlan marad. Ezt a jelölési rendszert széles körben használták a középkorban egészen korunkig. Ma sok nyugati ország továbbra is ezt a rendszert használja, köztük mi is.
A szolfézs kifejezést a hasonló olasz szóból alkották meg, amelyet a szó és a fá hangok ihlettek.
Szolfézs vagy zenei képzés: a szolfézs jövője
Miután a bencés szerzetes feltalálta a zeneelméletet, elterjedt egész Európában:ez lett az új követendő zenei szabály a nyugati világban, Franciaországban, Olaszországban vagy Portugáliában.
A nálunk használatos Kodály-módszer is ezt a technikát követi, de elsősorban a relatív szolmizáció a lényege: a hangok egymástól való távolságát a szolmizáciiós hangokkal tudjuk bemutatni anélkül, hogy pontosítanánk az elhelyezkedését az ötvonalas rendszerben.
Például, ha a süss fel napot szeretnéd szolmizálni, ami nem egy bonyolult dallam, a következőképpen teheted meg (figyelj oda a ritmusra is!): szó-lá-szó (szünet), szó-lá-szó (szünet), szó-lá-szó-fá-mi-ré-mi-fá mi-ré-dó (szünet).
Sokkal praktikusabb, mint egy hangvilla segítségével megtalálni az Á hangot, majd lejjebb lépni egyet és onnan énekelni, hogy Gé-Á-Gé, és így tovább.
Ha szeretnéd felfrissíteni a tudásodat ebben a témában, olvasgass kicsit utána a zenei enciklopédiában!
Ez azonban közel sem jelenti azt, hogy mindenki érti és egyet is ért a szolfézzsel, illetve inkább a hasznosságával. Mivel egyre többen férnek hozzá a különböző alternatív megoldásokhoz (ilyenek például a tabok), bizony egyre többen vannak, akiknek egyáltalán nem fűlik a foga az egész ötvonalas rendszerhez és szolmizációhoz, úgy ahogy van.
Én zenészként azért úgy gondolom, hogy nekem sokat segített a szolfézs, de persze ha valaki nem szeretne komponálni és leírni a fejében kavargó dallamokat, talán valóban kevés haszna van.
Mi az a zeneelmélet-oktatás?
A szolfézs egy olyan tudományág elnevezése, amelynek a zene része. Ez a több tudományágból álló csoportosítás lehetővé teszi a zeneelmélet tanulásának szélesítését, plusz konkrétabbá és emészthetőbbé is a zenészhallgatók számára.
A zene különböző tudományágakat foglal magában:
— Zeneelmélet,
— Éneklés,
— Ritmusgyakorlat,
— Zenei diktátumok,
— Elemzés,
— A harmónia alapjai,
— Zenei kultúra és zenetörténet,
— Hallgatás és építő kritika,
— Na meg persze a különböző hangszerek!
A zenei képzés során a hallgatók a pusztán elméleti zeneelméleti ismeretek mellett kulturális ismereteiket is bővíthetik. A hallgatók műveket tanulmányoznak, igyekeznek elemezni, megérteni, mind zeneelméleti szempontból, mind történelmi és kulturális kontextusban. Felfedezik a zeneszerzés különböző áramlatait és a zenetörténeti evolúciókat.
Egyéb zenei feljegyzések
A zeneelmélet, amit mi itt Európában tanulunk, sajnos nem alkalmas minden zenei stílushoz a világon mindenhol. Gondolj csak a perzsa, arab vagy indiai zenére, mennyivel másabb hangzású és mennyi olyan hangszert használnak, amiiről mi még csak nem is hallottunk soha.
Sok ország és sok kultúra kialakította a saját kottarendszerét. Mi itt Európában az angolszász jelzéseket használjuk, vagyis az ábécé betűivel jelöljük a hangokat, ami szerint az egyvonalas A hang 440hz. Ezt követi nálunk a H (mert a Bé a leszállított H), majd C, D, E, F, G, és visszaértünk az A-hoz, de most már egy oktávval magasabban.
Egy másik, egyszerűbb rendszer nagyon népszerű Kínában, valamint Indonéziában. Ez a Jianpu-nak (vagy "egyszerűsített jelölésnek") nevezett rendszer a 20. század elején terjedt el, és 1-től 7-ig tartó számokon alapul, amelyek a dótól tiig terjedő hangjegyeket jelölik.
A zeneelmélet eltűnésre van ítélve?
Bár a zeneelméletet még mindig széles körben használják és tanítják a zeneórákon, ezt a bonyolult és (valljuk be) kissé unalmas lejegyzési rendszert a zenészek egyre inkább figyelmen kívül hagyják.
Sokan, és az autodidakták különösen, jobban szeretik a gitár, basszusgitár, furulya stb. tabokat. A füled lehetővé teszi, hogy az írott verzió nélkül megértsd, hova helyezd ujjaid, illetve a karakterek is segítségedre lehetnek. Ez a rendszer tehát nagyon hozzáférhető a kezdő zenészek számára, és elkerüli a zeneelmélet fáradságos tanulását.
Egyre több zenész keres alternatív módszereket a gyorsabb zenetanuláshoz. A zenetanárok új módszereket is kitalálnak, egynéhány ugyan vitatott, de a jobb módszerekkel értékes időt takarítanak meg.
A zeneelmélet azonban továbbra is a norma a professzionális zenei világban, és még mindig széles körben tanítják a zeneórákon. A szolfézs tehát egyesek örömére, mások nagy bánatára bizony fényes jövő előtt áll!
A platform , amely összeköti a magántanárokat és a tanulni vágyókat
Tetszett ez a cikk? Értékeld!
Loading...
