Fejezetek
Az ominózus észak-koreai nukleáris fegyverkezés és a gazdaságilag hátrányos helyzetű országokba folyó csendes kínai befektetések ellenére Ázsia messze a legaggasztóbb politikai fejleményei a Közel-Keleten zajlanak. Sokan hajlamosak elfelejteni, hogy a közel-keleti régió Ázsia része, de valójában csak Egyiptom és Ciprus fekszik Ázsián kívül.
Irán kivételével a térség nagy szereplői olyan geopolitikai aggályokat vetnek fel, amik szinte ellentétesek Kelet-Ázsiával. Míg Kína erősen esélyes a gazdasági világrend felborítására – vagy legalábbis átalakítására, addig a közel-keleti országok veszélyt jelentenek a globális békére és biztonságra.
Ráadásul az orosz befolyás növekszik ebben a régióban. Hogy mi célból, azt még nem tudjuk…
Elsöprő mennyiségű hír, riport és elemzés készül a régióról, ebben az információ áradatban hogyan értheti meg valaki, hogy mi folyik a Közel-Keleten, és ami még fontosabb, hogyan befolyásolják a közel-keleti és észak-afrikai tevékenységek a globális ügyeket?
A kedvedért a Superprof blogja most megpróbálja a régió legkataklizmikusabb eseményeit egy könnyen érthető cikkben összefoglalni.
A Közel-Kelet ügyeinek áttekintése
Két fő tényező mozgatja a közel-keleti eseményeket: a vallás és az olaj.Pontosabban fogalmazva: a különböző vallások okozta történelmi megosztottság áll a jelenlegi birodalmi ambíciók és stratégiai érdekek hátterében. Kezdjük először Szaúd-Arábiával és Iránnal, amik a régió két legnagyobb szárazföldi területe, illetve a legjelentősebb népességgel és GDP-vel rendelkeznek.Ha vallásilag és politikailag egyet értenének, szinte megdönthetetlen erőt képviselnének, amely globális befolyásának nehéz lenne ellenállni. Ehelyett az iráni síiták állandó összeütközésben állnak az arab szunnitákkal... bár manapság ezek az összecsapások kevésbé számítanak, mint a politikai körök, amikben tevékenykednek. Az arab tavasz felkelései nagyban hozzájárultak a Közel-Kelet dinamikájának megváltoztatásához. Ezek a viszonylag kis léptékű forradalmak megadták Iránnak azt a platformot, amire szüksége volt ahhoz, hogy politikai kedvencként kiemelkedjen. Azzal érvelve, hogy ha az emberekre bíznák a választást a fennálló konzervatív világrend és a forradalmi rezsim között, Irán amellett döntött, hogy többen elvetik a konzervativizmust és új, radikálisabb politikai filozófiákat fogadnak el. Ezért támogatta Irán a szabad választásokat. Sajnos azóta változtak a dolgok, és a jelenlegi iráni helyzet nem éppen a legjobb képet festi az országról. Ezzel szemben a szaúdiak bármit megtennének, hogy visszatartsák a demokrácia előretörését – ez egy ironikus álláspont, hiszen a legerősebb szövetségesük az Egyesült Államok, a demokrácia önjelölt védelmezője. Függetlenül attól, hogy a felkelők szunniták vagy síiták voltak, Szaúd-Arábia elítélte az Arab Tavasz mozgalmat. Az ezzel a forradalommal kapcsolatban a Közel-Keleten elfoglalt ellentétes politikai álláspontok remek belátást engedtek számunkra a politikai iszlám felemelkedésében és elnyomásában. Manapság a közel-keleti együttműködések már nem annyira egyértelműen vallási vonalak mentén rajzolódik ki. Omán, ami elsősorban szunnita, szorosabb kapcsolatban áll Iránnal, amivel a Hormuzi-szoroson osztozik, mint szomszédjával és vallási rokonával, Szaúd-Arábiával.
A vallási irányvonalakat nem követő egyéb kapcsolatok a következők:
• A Hamász szunnita fundamentalista csoportot nagyrészt Irán finanszírozza,
• Az Iránnal hatalmas olajmezőkön osztozó Katart (többségben síita) tavaly diplomáciailag elszigetelte a szaúdiak vezette koalíció, ami pedig egy másik többségi síita ország.
• Törökország, egy szunnita hatalom, megvédi a Muszlim Testvériséget (Síát), és katonai bázist tart fenn Katarban.
• A Testvériség Törökország általi védelme szembehelyezi az országot Egyiptommal, egy másik szunnita központtal. Törökország tovább ingerli Egyiptomot azzal, hogy Palesztina pártján áll, ellentétben Egyiptom érdekeivel. Mindez Izraelhez vezet, amit a közel-keleti politikájának gócpontjában áll. A korábban ősellenségnek és a hitetlenek országának tartott Izrael gazdasági és stratégiai vívmányai miatt kivívta az arab világ vonakodó csodálatát és tiszteletét.Éppen ezért, amikor az amerikai elnök Jeruzsálemet Izrael „örök fővárosának” nyilvánította, a Közel-Keleten kevesebb konfliktust keltett, annak ellenére, hogy ez az ősi város az iszlám legszentebb helyeinek is otthont ad.
Most, hogy tudjuk, ki kivel van, és mi a motivációja – kevésbé vallásos, mint inkább politikai szempontok alapján - vessünk egy pillantást a közel-keleti geopolitikát alkotó egyes konfliktus pontokra. Hogyan hat az ázsiai geopolitika a közel-keletre?
Hogyan hat a Közel-Keletre a földrajzi helyzete?
Először is meg kell értenünk, hogy a „Közel-Kelet” elnevezés ellentmondásos, például azért, mert mitől számítva „kelet” a „kelet” ? A britek adta elnevezés azt a logikát követve, hogy India a távol-Kelet, ez a régi pedig nincs olyan messze, szóval közel van. A köztudomás szerint az elnevezést Alfred Mahan alkotta meg 1902-ben, és egyre népszerűbb lett, miután a London Times tudósítója többször is használta azt az írásaiban. Ennek a régiónak a lakosai soha nem hivatkoztak önmagukra vagy országaikra semmilyen kifejezéssel, ami akár csak távolról is hasonlított arra a lekezelő címkére, amit először a brit gyarmatosítás idején aggattak rájuk. Csak a közelmúltban – és vonakodva fogadták el a „Közel-Kelet” kifejezést az általános terület jelölésére. Míg ezt a régiót a civilizáció egyik bölcsőjének tekintik, a sivatagi országok eme gyűjteményét a nagyhatalmú nyugat-európai nemzetek gyakorlatilag figyelmen kívül hagyták egészen 1870 körülig, amikor a Szuezi-csatorna hivatalosan is megnyílt. Azért mondjuk, hogy „gyakorlatilag,” mert tisztában vagyuk azzal, hogy az Oszmán Birodalom erős globális befolyásra tett szert, különösen a fénykorában. Kicsit visszatérünk az oszmánokhoz, és utazzunk vissza az időben. A Szuezi-csatorna megnyitása előtt minden nyugat-európai tengeri vállalkozásnak – mondjuk az Indiába tartó vagy onnan induló brit kereskedőknek – Afrika déli csücskét kell körbehajózniuk. Ez rettentően veszélyes út volt, különösen a Jóreménység fokánál, ahol az Atlanti-óceán zavaros, viharos vizeken találkozik az Indiai-óceánnal.Körülbelül 80 évvel azután, hogy a Szuezi-csatorna jóval lerövidítette és kevésbé veszélyessé tette a kereskedők útvonalait, a hirtelen olajra éhes világ ragadozó tekintetét a Közel-Kelet felé fordította.A geológusok az egész régióban hatalmas kőolajtartalékokat fedeztek fel. Az olajat először Perzsiában (Irán), majd később Szaúd-Arábiában fedezték fel. A terület hirtelen a világ legkelendőbb árucikkének bőséges készletének birtokában találta magát.
Igaz, a lengyelországi, oroszországi és az amerikai kontinensen lévő kőolajkészletek közel egy évszázada kielégítették a világ keresletét, de az egymást követő világháborúk, valamint a növekvő légi- és autóipar miatt a közel-keleti olajmezők felfedezése valóban időszerű volt.Azonban ez a felfedezés távolról sem egyesítette ezeket az eltérő országokat, ugyanolyan megosztottak maradtak a hagyományos vallási irányvonalak mentén, amiket még az OPEC (Kőolaj-exportáló Országok Szervezete) megalakulása sem tudott elhalványítani. Megjegyzés: Az 1960-ban alapított OPEC Iránt, Irakot, Szaúd-Arábiát és Kuvaitot sorolja fel első tagként.
Az Oszmán Birodalom
Ez a kalifátus fénykorában Délkelet-Európa nagy részén, valamint Nyugat-Ázsia és Észak-Afrika egyes részein uralkodott.1299-ben alapította I. Oszmán, akit egy meglehetősen furcsa fordulattal szökevény bizánciak buzdítottak. Az Anatóliát, I. Oszmán hatalmi székhelyét, körülvevő városok területéről és politikájáról szerzett belső ismereteik segítettek az új császárnak olyan területet szerezni, ami évszázadokig megdönthetetlen volt. I. Oszmán már rég halott volt, amikor az oszmánok a fénykorukat élték, ami a 15. században kezdődött és több mint 100 évig tartott. Ezalatt az Ibériai-félszigetig sikeresen foglaltak el területeket, miközben megtartották uralmukat az európai országokon Magyarországtól az olaszországi Velencéig. Ezenkívül a Franciaországgal kötött szövetségük révén az oszmánok Európa-szerte jelentős hatalmi szereplővé váltak.Azonban minden jónak vége szakad egyszer. Az Oszmán Birodalom túlságosan elbízta magát. Nem tudtak versenyre kelni az orosz és a Habsburg harci gépekkel; több összecsapásban is súlyos vereséget szenvedtek, ami arra kényszerítette őket, hogy feladják a területeiket, és újratervezzék fegyvertárukat és katonai stratégiájukat. Változó mértékben ugyanm de az Oszmán Birodalom évszázadokon át hatással volt a globális politikára és gazdaságra. Mire 1922-ben összeomlott, ez a birodalom nyomot hagyott a világban, nem utolsósorban az örmény, görög és asszír népirtás miatt, ami végül az ország szövetséges hatalmak általi megszállásához vezetett. A területét felosztották maguk között, és sok területet „adtak” Franciaországnak és az Egyesült Királyságnak. Ezeket a megszálló csapatokat később erőszakkal kiűzték (pl. Törökország függetlenségi háborúja), vagy csendben visszaadták azokat a földeket jogos birtokosaiknak .Azóta – a stratégiai katonai tervezésen és erőforrásaikon kívül – a Közel-Keletként ismert régió magára maradt.
Milyen erőforrásokkal rendelkezik a Közel-Kelet?
Az első dolog, ami a kérdés hallattán az embere eszébe jut az az olaj. Ez azonban egy elég korlátozott nézet a régió gazdagságáról és gazdagságáról. A Közel-Keletnek nevezett országok messze nem képzeletünk kietlen, sivatagszerű tája, sokkal többet kínálnak a világnak az erőforrások terén, mint gondolnánk. Lássuk is!
Olaj
Természetesen eszünk ágában sincs lekicsinyelni ezt az árut; hiszen, a közel-keleti olaj tartja mozgásban a világunkat – gazdaságilag és szó szerint is. Szaúd-Arábia, Irán, Irak és kisebb mértékben Kuvait és az Egyesült Arab Emírségek (EAE) hatalmas olajmezői adják a világ mai kőolajának közel felét. Míg a kőolaj iránti kereslet némileg visszaesett az utóbbi időben – egyre kevesebb repülőgép repül, és egyre közelebb kerül a hibrid vagy a teljesen elektromos autókhoz, a keresletnek nincs vége, mert az olaj a műanyagoktól a kozmetikumokig kezdve sok minden alapja.
Földgáz
Olyan ez, mint kétszer nyerni a lottón: a világ földgázkészletének több mint 30%-a a közel-keleti területek alatt található. Az olajmezőkkel ellentétben – amelyek közül a leggazdagabb és legbőségesebb a nyugati országokban található – a földgáz mező a Perzsa-öbölben fekszik, körülbelül félúton Irán és Katar között. Ez a két ország a második és harmadik helyen áll Oroszország mögött a földgázforrások és -termelés tekintetében. E két megatermelő után az Egyesült Arab Emírségek a harmadik, Szaúd-Arábia a negyedik, Irak pedig az ötödik helyen áll a földgázkészletek tekintetében.
Fémek és ásványok
A Közel-Keletre gondolva sokkal kevésbé jut eszünkbe a bányászat, pedig ez is erős és növekvő iparág ebben a régióban. Egyedül Irán szerepel az ásványban leggazdagabb 15 ország között. A világ legnagyobb cinklelőhelye, a kilencedik legnagyobb rézlelőhelye tart, a vaslelőhelyek tekintetében pedig a 12. helyen áll a világon. A gazdag urán- és ólomlelőhelyekről ne is beszéljünk.Az iráni bányászat fejletlen, részben az infrastruktúra hiánya, a zord terep feltárásával kapcsolatos nehézségek, és a szigorú kormányzati ellenőrzés miatt.
Afganisztánban is hatalmas vas- és réz-, valamint kobalt- és aranylerakat található. E négy mellett bővelkedik a modern technológiai termelés szempontjából elengedhetetlen ásványi anyagokban, mint például a lítium, a tantál és a fluorpát. Talán ez a magyarázata annak, hogy Oroszország és az Egyesült Államok miért küzdenek olyan hevesen a fölényért ebben az országban…
Ezzel szemben Irak inkább az értékes építési erőforrások föld feletti termeléséről ismert: homok, kavics és homokkő; agyag, mészkő, gipsz és kaolin. Bár alapvető fontosságúak, ezek a közönséges földanyagok csak töredék az igazi gazdagságuknak. Az olajon kívül a geológusok jelentős arany- és gyémánt-, valamint vas- és acéltartalékokat találtak.
Szaúd-Arábia nemcsak a világ legnagyobb olajtartalékaival van megáldva, hanem jelentős arany- és ezüsterekkel is rendelkezik. Vas-, alumínium- és cinklelőhelyekben sincs hiány. Mintha ez nem lenne elég, a cementgyártásban használt agyag, ólom és puccolán bányászata is hozzájárul az ország GDP-jéhez.
Törökország birtokolja a világ bórkészletének 75%-át. Már az is elég lenne, ha ez lenne az egyetlen ásványi kincse, de jelentős mennyiségű arany, ezüst, ólom, ón, vas és higany is található az országban… a hatalmas szénlelőhelyek mellett. A réz, a króm és a márvány szintén hozzájárul ahhoz, hogy Törökország a világ egyik legerősebben gazdag országa legyen.
Szíria: szörnyű, elhúzódó háborúja előtt ez az ország a világ foszfátkőzet iránti keresletének körülbelül 2%-át biztosította. Gazdag vasércben, mangánércben és gipszben is. A békésebb időkben aktív márványbányák és kősóbányák működnek az országban.
Valószínűleg nem kell hosszan részleteznünk az Egyiptomban fellelhető ásványok és egyéb erőforrások hosszú listáját: arany és más nemesfémek, drágakövek és féldrágakövek, ércek, foszfátok és sók is akadnak itt. Ennek ellenére Egyiptomnak van egy olyan erőforrása is, amire a térség többi országa csak szomjazik: a víz. A Nílus nem kevesebb, mint 11 afrikai országot „táplál”, köztük Egyiptomot is. Ezzel szemben a Tigris folyó Törökországból Irakon keresztül folyik, az Eufrátesz pedig Szíriában tesz kerülőt, mielőtt újra csatlakozik a dél-iraki Tigrishez.A többi közel-keleti ország – Jemen, Omán, Szaúd-Arábia, Irán, Afganisztán, Jordánia, Izrael és mások – alig férnek hozzá édesvízhez, ami időnként „vízháborúhoz” vezet, amiben egy ország elzárhatja vagy korlátozhatja alsó szomszédja víz áramlását.
Szellemi örökség
A közel-keleti erőforrásokról szóló vita nem lenne teljes az emberi örökség érintése nélkül. Korábban már említettük, hogy ezt a vidéket a civilizáció egyik bölcsőjének tekintik: ahol az emberek először tanultak meg felhagyni a vándorlással és egy helyen megtelepedni.Ezen a vidéken írták és őrizték a legrégebbi és legteljesebb törvénykönyvet, itt találták fel az írás egyik legkorábbi formáját – az ékírást, míg az első filozófusok és matematikusok az emberi lét értékén és kötelességén töprengtek. Ur, Babilon, Akkád és Hattusa; Antiókhia, Ninive és mások – a városok, amiket leginkább vallási szövegeinkből ismerünk, nagyon régen virágoztak ezen a vidéken.Az ábrahámi vallások itt vertek gyökeret és növekedtek. A népek figyelemre méltó kincseket hagytak hátra, évszázadok és porréteg alá temetve, amiket talán szándékosan a jövő nemzedékeinek szántak, hogy azok felfedezhessék őket. A polgári viszályok, a vallási zűrzavar és a nyílt háború révén mindezek az országok erőforrásaikkal fenntartották a régió gazdagságának megőrzését célzó bizonytalan egyensúlyt. Aztán Donald Trump megnyerte az amerikai elnökválasztást.
Az iráni nukleáris megállapodás
Annak ellenére, hogy Irán a világ egyik legrégebbi civilizációjának otthona, a legtöbben a jelenlegi, 1979-ben alapított Iszlám Köztársaságot tekintik az egyetlen Iránnak. Ez nem magyarázza az Iránnal kapcsolatos nemzetközi gyanakvó hozzáállást, ami csak történelmi tárgyalásokból és konfliktusokból fakadhatott. Legyen az elég, hogy a globális politikai vezetők jelentős bizalmatlanságot tanúsítanak ezzel az országgal szemben. Az irániak közül sem volt mindenki elégedett országa új vezetésével. Ott volt például a kurd lázadás, ami alig két hónappal az Iszlám Állam 1979-es megalakulása után robbant ki. Ezt brutálisan elfojtották, csakúgy, mint a későbbi, a kialakult kormány elleni, alulról építkező mozgalmakat. Mivel az új rezsimben szinte folyamatos volt a felfordulás, a világ vezetőinek jó oka volt félni az iráni vezetéstől, és nem bízni abban.
Kevés külföldi befektető tekintette Iránt működési bázisnak; az ország fő gazdasági erőforrásai az olaj és a kőolajtermékek, köztük a műanyagok voltak.Irán csak Haszan Róháni, az ország előző elnökének hatalomra kerülésével tudta javítani a kapcsolatát más világhatalmakkal; ez vezetett a 2015-ös nukleáris megállapodáshoz.Róháni beleegyezése, hogy korlátozza országa urántermelését, feloldotta az iráni olajra és más termékekre vonatkozó embargót; az ország gazdasága kezdett kilábalni a bénító szankciókból, amelyek alatt oly sokáig működött. Aztán Donald Trump lett az Egyesült Államok 45. elnöke. Fedezd fel azt is, hogy az afrikai geopolitikának milyen hatása van a Közel-Keletre... A Közel-Kelet igazi geopolitikai nagyágyúja Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök kezdettől fogva ellenezte az iráni nukleáris megállapodást. Azt állította, hogy a szankciók feloldása és Iránnak akár minimális nukleáris engedmények biztosítása egyenértékű egy vallási szélsőséges rezsim ápolásával, hiszen még veszélyesebbé teszi az, hogy lehetővé teszik számára egy nukleáris arzenál kifejlesztését, bármilyen lassan is történjen az.Nem ő volt az egyetlen világvezető, aki nyugtalan volt a paktum miatt, de messze ő volt a leghangosabb... és miután a legújabb amerikai elnök hivatalba lépett, megvolt a módja annak, hogy véget vessen ennek.
Az iráni nukleáris megállapodást Franciaország, Németország és az Európai Unió küldöttei, valamint Oroszország, Kína, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok támogatta. Csupán egy aláíró kihátrálása elég lenne ahhoz, hogy az egyezmény összes pozitív hatása eltűnjön, beleértve a közel-keleti stabilitást is. Pontosan ezzel fenyegetőzött az amerikai elnök, kevesebb mint egy évvel hivatalba lépése után. Kevesebb mint egy évvel ezután az Egyesült Államok kilépett a megállapodásból, majd tovább ment az Irán elleni szankciók újbóli bevezetésével. Az elnök ezután azt követelte, hogy a szövetségesek se tartsák tiszteletben az általuk aláírt szerződést. Úgy tűnik, Netanjahu miniszterelnöknek megvolt a maga csatornája a Fehér Házba; bogarat ültetett az amerikai elnök fülébe a Közös Átfogó Cselekvési Terv megszüntetésével kapcsolatban? Szinte azt kell hinnünk, hogy igen. Hogyan befolyásolják Amerika lépései az európai geopolitikai színtéret? Egy másik közel-keleti feszültség az volt, hogy Jeruzsálemet Izrael igazi fővárosává nyilvánították, tekintet nélkül a Palesztina Államra. A probléma gyökere az a konfliktus, ami akkor alakult ki, amikor a 20. század közepén zsidók vándoroltak be a régióba, gyakorlatilag kiszorítva azokat a palesztinokat, akikhez történelmileg a régió tartozott. Azelképzelés az volt, hogy Izrael és Palesztina szomszédokként éljenek egymás mellett, de a felekezeti erőszak és a területi betörések eddig megakadályozták a békés megoldást. A palesztinoknak régóta odaígérték Jeruzsálem egyik részét, ami vallási szempontból fontos volt nekik.
Azzal azonban, hogy az egész várost az izraeli állam fővárosává nyilvánította, az amerikai elnök félbeszakította az izraeli-palesztin feszültségek békés megoldása érdekében tett több évtizedes tárgyalásokat. Tettei egy még nem látott külpolitikai program előjátéka voltak vajon, vagy Izrael vezetőjének több köze is volt a több évtizedes politika látszólag szeszélyes megfordításához?Ha Netanjahu állt Trump cselekedeteinek hátterében, akkor kétségtelenül ő a Közel-Kelet geopolitikájának nagy ágyúa. Fedezd fel azt is, hogyan hat az Egyesült Államok politikája a latin-amerikai geopolitikára...
Mi köze Oroszországnak a dolgokhoz?
Ahogy az amerikai diplomácia egyre inkább Izraelt és Szaúd-Arábiát részesíti előnyben, Oroszország mozgásba lendül az Egyesült Államok által elhanyagolt országokban.Az egykor elszigetelt és kiközösített Oroszország a látszatra és a megjelenésre játszik a régióban.Igaz, az oroszokat a szíriai polgárháború rossz szereplőjének állították be, másrészt Putyin segített feltámasztani Bashir el Aszadot, és ez a rezsim ma a legerősebb az országban. És most az oroszok segítenek a béke közvetítésében Szíriában; micsoda csodálatos fordulat. Putyin diplomáciája nem áll meg itt; mély kapcsolatokat épített ki Egyiptommal, és most Törökországgal dolgozik azon, hogy megoldja néhány legégetőbb gazdasági és környezetvédelmi problémáját. Történelmileg az Egyesült Államok egyetlen érdeklődése Törökország iránt az volt, hogy segítettek a terrorizmus elleni küzdelemben. Vajon az az ember, akitől minden európai vezető kényelmetlenül érzi magát, hirtelen elsajátította a nemzetközi kapcsolatok művészetét? Az orosz geopolitika készül arra, hogy a középpontba kerüljön? És egyáltalán mi az a geopolitika?
Annak ellenére, hogy a mai közel-keleti konfliktusok a politikai és stratégiai hatalomról szólnak, felekezeti és vallási ellentétek szülték őket. Nem segített a dolgon az sem, hogy a határok történelmileg többnyire önkényesek voltak, és a vezetés hagyományosan elsősorban a rövid távú célokra összpontosított, nem pedig a hosszú távú megoldásokra, mind az emberek, mind a régió számára. A közel-keleti sötét égboltján a remény fénysugara, hogy a vezetés lassan elfordul a hagyományoktól, és a diplomáciai vonalakat kölcsönösen előnyös vállalkozások, nem pedig a vallási hovatartozás mentén húzza meg.Egyiptom és más szunnita országok, amik Izraelhez fordulnak biztonsági és információtechnológiai innovációkért, jó példa erre. A reménysugarak ellenére, várnunk kell, hogy meglássuk, mi történik, amikor ezek az országok elfordulnak a fundamentalizmustól, és magukévá teszik a politikai adok-kapokot.
Tekintsd át cikkünket a globális geopolitikáról...
A platform , amely összeköti a magántanárokat és a tanulni vágyókat
Tetszett ez a cikk? Értékeld!
Loading...